Kimaradás
(2016.05.02. Hétfő)
(2016.05.03. Kedd)
(2016.05.04. Szerda)
... Gondolkoztam sokat hogy milyen címet adjak ennek a három napnak, de a kimaradásnál jobb nem jutott eszembe...
Mint legutóbb is posztoltam, találtam egy levelet miszerint költözni fogunk,
És ez engem nagyon felzaklatott és hétfő reggel suli előtt számon is kértem a szüleimet hogy még is mikor akarták volna velem közölni a költözést.
Magyarázkodni kezdtek és mi egymás, és még jobban felbosszantottak, ezért csak becsaptam magam után az ajtót és elindultam a suliba.
Amikor beértem, eddig még szokatlan dolog történt velem.
Eddig mindenki mindig kedves volt hozzám, azonban most nem, köszönni sem köszöntek, és amikor én köszöntem akkor csak vissza szóltak hogy "köcsög"
"WTF???"
Nem értettem hogy miért ilyen gonoszok velem.
Amikor láttam Ádámot és Norbit akkor kicsit meg könnyebbültem és alig vártam hogy meg kérdezhessem tőlük hogy nem e sejtik hogy miről lehet szó.
De a barátaim sem akartak velem lógni.
Kezdett össze omlani a világ körülöttem.
A tanárok is végig szívattak az órákon,
A legjobbnak hit barátaim elkerülnek és még az edzésre sem mehetek el, mert kitiltottak a csapatból.
"OMG!!!"
Nem tudtam mihez kezdjek, nem volt kihez forduljak, magamra maradtam, és őszintén szólva, megértem, megérdemlem.
Sok diáktársam életét tettem pokollá, és a fagyi most vissza nyalt.
A nap végére kezdtem már elfogadni a jelenlegi állás pontot, amikor Erik és Blanka jött hozzám látogatóba.
Nem tudom pontosan mit éreztem amikor ajtót nyitottam.
Egyszerre voltam boldog, és csalódott is, na és persze szégyelltem is magam.
Nem rég elhordtam őket mindennek, most pedig ők azok akik felkeresnek engem, hogy a vállukat nyújtják, és itt vannak nekem támasznak.
Erik hallott Blankától arról hogy mi történt velem a suliban és azért jött hogy lelket öntsön belém, és hogy tudassa velem, akármi is volt, rá mindig számíthatok mint barátra, és Blanka is megbocsájtotta a tettemet és ő is barátságot ajánlót.
Az egykor még lúzernek nevezet emberek lettek a barátaim, akik nem is annyira lúzerek.
Azonban én eldöntöttem hogy abba hagyom a blogolást, mert már nincs értelme, hogy nap mint nap leírjam a velem történteket.
Hétfőn este 10.-kor volt az érettségi bál, amit csak úgy emlegettek mint "a tavaszi bál"-t.Ezek után amik történtek velem, nem szerettem volna elmenni és főleg nem egyedül.
Meg amúgy sem, erre a napara WWE maratont terveztem nézni.
Aztán Erik és Blanka rá vettek hogy mennyek el.
Szörnyen megbántam hogy elmentem.
Ádám és Dzseni csak nézek rám mint valami számkivetettre, Norbi is és Tami is.
Erik szerint nem kellett volna foglalkoznom velük.
Azonban én akkor is tudomást akartam szerezni a dolgokról.
Oda mentem hozzájuk és számon kértem őket a viselkedéseikért.
Meg tudták hogy még mielőtt ebbe a suliba jöttem volna, utáltam az itt lévőket és megtalálták azt a honlapot amit én idióta nem töröltem, és azon minden ott volt, nevek, fotók, vélemények...
És mind ez alatt a nevem.
Természetesen nem "FIRELIGHT"
hanem a teljes név amit a valóságban is használók.
Haza jöttem a bálból, és töröltem az oldalt.
És bár az oldalt egyszerű volt törölni,
az emberek emlékeit nem.
Továbbra is utálnak.
A sok gondolkodásban végezetül ara jutottam, hogy lezárom azt a napot, egy alvással.
Kedd reggel nem álltam szóba a szüleimmel, és suliba sem mentem.
El döntöttem hogy részegre iszom magam.
Szereztem piát, és lementem a parkba.
Most így vissza gondolva, már bánom, mert olyan lehettem mint egy részeg hajléktalan.
Beszólogattam a járókelőknek, akik alkoholista, drogos, büdös kölyöknek neveztek.
Az oké hogy részeg voltam, de nem vagyok alkoholista, sem drogos, pláne nem büdös, és kölyök sem vagyok!!!!
"PLS!!!"
A még ennél is cikibb dolog az volt amikor én marha el felejtettem hogy Keddre tette Hollósi tanár úr a 12perces futást, ez amolyan bosszú volt részéről amiért hétfőn lett megtartva a bál.
a 9. és a 10 a/b osztály össze volt vonva ezen a torna órán. nem tudtam mit tegyek.
Maradjak a padon és több mint 50diáktársam elött égjekbe, nem beszélve Hollósi tanár úrról aki tuti lekevert volna egyet!!!
(NAGYON AGRESSZÍV!!!)
Szóval...
Elbújtam a tőlem nem messze lévő bokorban.
De észre vett valaki.
Émelyegtem a sok alkoholtól és rettegtem, hogy vajon ki tart felém??
"OMG!!!"
Erik volt az.
Örültem hogy nem más volt,
és kérdeztem miért jött oda?
Azt mondta hogy mindenki látott, de senki nem jött utánam. (csak ő)
De mivel nem épp fiús dolog, két fiúnak egy bokor mögött guggolni ezért ki másztunk.
Amit nem kellett volna, Az össze vont osztály mind megállt, és ki nevetett.
Erik meg lépet, és haza hozott.
A szüleim dolgoztak így nem kellett attól tartanom hogy bajba kerülők.
Meg köszöntem Erik segítségét, és vissza ment a suliba.
Egy alapos alvás után, lezuhanyoztam, és végig gondoltam mindent.
Gép elé ültem volna és posztoltam volna szívem szerint a velem történteket, de nem.
Próbáltam kitartó maradni.
Aztán Szerda azaz ma reggel, szintén nem akartam a szüleimmel beszélni, de eldöntöttem hogy suliba megyek és nem "vedelni".
De a szüleim parancsot adtak hogy üljek le a kanapéra.
"OMG!!!"
Szót fogadó voltam és leültem.
Alig 5.perce hívták őket az indulásom előtt a suliból, és elmesélték nekik a "részeges" sztorimat.
Kérdezték hogy miért?
A költözés miatt?
Épp próbáltam kibúvót találni,
mert nem akartam hogy megtudják a velem történteteket.
De aztán anya rá vágta hogy tudják hogy a suliban mindenki elkerül.
Hát nem kellet kibúvó, tudtak mindent.
Kérték hogy ne csináljak ilyent többször, mert aggodnak értem, és szeretnék ha rendes életem lenne.
És szerintük azok a barátok akik se szó, se beszéd nélkül magamra hagynak, azok nem igazi barátok, és igazuk volt.
Ezért megbékéltem a dologgal, és a költözéssel is, és el indultam a suliba.
De előtte még felszaladtam a szobámba egy pár dologért.
(Semmi fegyver, semmi alkohol, semmi drog, nem kell rosszra gondolni!!!)
Amikor be értem a suliba, fura dolog történt,
Ádám, Norbi, Dzseni, és Tami
már vártak rám.
Szerettek volna kibékülni velem,
és szerették volna ha elmegyek a mai edzésre.
Ez hirtelen jött, de örültem neki.
Azonban amikor Erik és Blanka a nevemet kiabálták és intettek nekem, a többiek kinevették őket.
Kérdezték "mit akarnak tőled azok a lúzerek?"
Na nem kellett több.
Elővettem a foci felszerelést, és Ádáméknak dobtam, mondtam nekik hogy dugják fel maguknak, vagy aludjanak vele, nem érdekel, és a tudomásukra adtam hogy Erik és Blanka nem lúzerek, ha nem igaz barátok, amit ők nem mondhatnak el magukról.
És ezzel a végszóval ott is hagytam őket és csatlakoztam Erikhez és Blankához.
Nagyon szuper volt a nap.
Meséltem Eriknek és Blankának a blogomról, hogy blogoltam de két napja abba hagytam.
Kérdezték miért hagytam abba és hogy miről írtam.
Mondtam hogy minden nap leírom a történteket mint ahogy egy naplóba szokták.
De mivel elegem lett mindenből abba hagytam.
Amikor ezt a szót kimondtam hangosan, megbántam.
Kérdezték mi a honlap URL-je, azt mondtam nekik hogy töröltem az oldalt.
De mint kiderült nem!
És nem hagyom abba a blogolást.
Maradok láthatatlanban, és posztolóm a napjaimat, mint FIRELIGHT!
suliból amikor haza jöttem nagyszerű hírrel vártak a szüleim, apát előléptették.
Így nem költözünk.
Ez a sok rossz dolog ami körülöttem történt, olyan jóra fordult, hogy attól félek hogy csak egy álom, és hogy felébredek.
Na de mára ennyi FIRELIGHT holnap is jelentkezik!
.....
...
.
(~"FIRELIGHT"~)