Titkos barátság.
Ez ciki???
Ez a nap sem volt másabb mint a többi...
Felkeltem, lezuhanyoztam, és indultam is már a suliban.
A srácok a kapuban vártak, és együtt mentünk be az óráinkra.
Bántott egy amolyan lelkifurdalás,
mert Erik régen a haverom volt, és most is próbálkozott, de én nem adtam rá neki esélyt, hogy a régi barátságunkat megmentse.
Ezért elhatároztam hogy titokban, de kibékülök vele.
A suliban számtalan alkalom lett volna ara hogy beszéljünk meg minden, de nem akartam be égni a többiek előtt, ezért el halasztottam a beszélgetést.
Persze csak délután háromig.
Háromkor fel hívtam Eriket, hivatkozva ara hogy baj van és kell a segítsége, mint anno régen amikor olyan jó haverok voltunk.
Úgy éreztem magam mint egy csiga, akin nemrég végig gázolt egy teherautó.
Erik aggódóan kérdezte mi a baj, amikor behívtam, elmondtam hogy csak beszélni akartam vele.
Szóval... mindent elmondtam neki.
Értékelte azt hogy őszinte vagyok vele, és azt mondta ha bármiben kell a segítsége csak szóljak, mert szívesen segít.
De viszont azt hogy szégyenlem nem tudja elfogadni.
És nem kér a barátságomból.
Na ez érthető de fura is, ha valakinek nem kérek a barátságából akkor miért mondom azt hogy bármi legyen, segítek. ezt nem értem.
Talán udvariasságból?
vagy hogy ne legyen kínos a szitu?
"WTF???"
Na és ha én nem kíméltem a félsuli előtt és beégettem, ő miért kímél engem???
miért kell mindent meg nehezítenie???
"WTF???"
Ma kihagytam az edzést is hogy vele tudjak beszélni.
Ádám és Norbi szerint kifognak dobni a csapatból.
De... tudom miket írtam korábban...
de...
Azt hiszem, menőnek lenni egyszerű.
De ha ennek az az ára hogy az igaz barátokat el kell löknöm magamtól, akkor...
akkor lehet hogy talán, de tényleg hogy csak talán, de asszem akkor talán, nem is akarok menő lenni.
(~"FIRELIGHT"~)